Bemutatkozás

Dr. Terplán Zénó professzor (1921-2002) jogelőd intézményünk, a Nehézipari Műszaki Egyetem egyik alapító oktatója huszonnyolc éves korában tanszékvezetőként, harmincegy éves korában már professzorként szolgálta példamutató oktatóként, kiváló kutatóként és tudományszervezőként a Miskolcon alapított új Nehézipari Műszaki Egyetem fejlődését. Egyetemünk története a világ első műszaki felsőoktatási intézményének alapításáig nyúlik vissza, és a máig egyedülálló képzési palettát képvisel a magyar műszaki felsőoktatásban.

A 4. ipari forradalom korában nem túlzás azt állítani, hogy a leggyorsabb és legmélyebb változások az alkalmazott műszaki tudományok területén következtek be. A szédítő fejlődés még beláthatatlan távlatokat nyitott meg előttünk, és az egyik legnagyobb kihívás a műszaki felsőoktatásban az oktatás tartalmának, módszertanának megújítása, a tudomány, az alkalmazott kutatások eredményeinek integrálása az oktatásba. Egyidejűleg kell ismerni és bírni az alapokat, a műszaki tudományok téziseit és a legkorszerűbb technikai vívmányokkal lépést tartani. Kihívás felkészíteni a hallgatókat az állandó megújulás szükségességének való megfelelésre, a gondolkodó, kreatív tudásalkalmazásra.

A napjainkban műszaki felsőoktatásba jelentkezők - különösen régiónkban - sokféle hátránnyal küzdenek: a matematika és természettudományos oktatás gyengeségeivel, a közoktatási intézményekben megszerzett tudás eltérő szintjével és nem utolsó sorban az ún. családi háttérindex igen alacsony mutatóival, azaz bizonytalan szociális háttérrel és környezettel. Éppen ezek azok az okok, melyek miatt egyelőre a műszaki és természettudományos szakok kevésbé népszerűek.

Nem csupán a jelentkezők és a hallgatók élnek meg nehézségeket, oktatóinkat, kutatóinkat sem könnyű megtartani az akadémiai életpályán. Olyan korszerű oktatási és kutatási infrastruktúra környezetet, feltételrendszert kell a felsőoktatási intézménynek biztosítania, amely minden erőforrás mozgósítását megkívánja.

A Miskolci Egyetem Intézményfejlesztési Tervével összhangban, az Észak-magyarországi régió gazdaságfejlesztési irányainak és a Széchenyi 2020 pályázati célkitűzéseinek megfelelően az Egyetem Rektora és Kancellárja a Szenátus 219/2016. sz. határozatával megerősítve 2016. novembere és 2018. júniusa között egy közel két éves programot alapított műszaki karai – Műszaki Anyagtudományi Kar, Műszaki Földtudományi Kar, Gépészmérnöki és Informatikai Kar – reformjának, megújulásának felgyorsítása érdekében.

A műszaki karok egyetemünk történeti hagyományaihoz méltó reformja a 2016-2018-as évek kiemelt stratégiai prioritása.

Dr. Terplán Zénó professzor neve és munkássága a Miskolcon nevelkedett mérnöknemzedékek számára egyet jelent a kiemelkedő szakmai és emberi teljesítménnyel. Ezért a Gépészmérnöki és Informatikai Kar, a Műszaki Anyagtudományi Kar és a Műszaki Földtudományi Kar reformját támogató program néhai professzorunk nevét viseli.

A TERPLÁN ZÉNÓ Program átfogó célja a három műszaki kar reformja, személyi állománya és tárgyi infrastruktúrája fenntarthatósági kockázatainak csökkentése. A program feladatául tűzte ki a műszaki karok oktatói-kutatói gárdájának megerősítését, a karok hallgatói előrehaladásának támogatását, a meglévő eszközpark, műhely-labor infrastruktúra lehetőségeinek hatékony kiaknázását.

A program névadója

Prof. Dr. Terplán Zénó

az MTA rendes tagja, a Gépelemek professzora

1921. május 25-én született Hegyeshalomban, édesapja vasúti tiszt volt. Az elemi iskola első két osztályát Kőszegen, az evangélikus iskolában – ahol délelőtt magyarul, délután németül tanultak – a másodikat és harmadikat a hegyeshalmi állami iskolában végezte. Középiskolásként két évig a kőszegi bencés gimnáziumban, a további években a győri bencés gimnáziumban tanult. 1943. november 5-én szerezte meg gépészmérnöki oklevelét a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen és december 1-től lett tanársegéd, majd adjunktus Pattantyús professzor mellett a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Mint még budapesti oktató, 1949 szeptemberének elején járt először Miskolcon, már annak a feladatnak a részeseként, amit az új egyetem alapítása, helyszínének kiválasztása jelentett. Sajátos történelmi körülmények között huszonnyolc éves korában lett tanszékvezető, majd harmincegy évesen professzor. Mindig nagyra értékelte ezt a lehetőséget, amit az élet adott neki azzal, hogy egy születő újnak első pillanatától résztvevője lehetett, megérhette fejlődését és annak kiteljesedését is. Több professzor társával együtt – Borbély Samu, Zorkóczy Béla, Sályi István, Lancsarics Alajos, akiknek emlékét már szoborportrék őrzik a Miskolci Egyetemen – egyben a miskolci Gépészmérnöki Kar alapítója is volt.

A pontos napi rendszerességgel ismétlődő munka, az egyetem tevékenységének ismerete, kiváló emberi tulajdonságai tették alkalmassá arra, hogy majd a kezdetektől rektorhelyettesként, 1964-68 között pedig a Gépészmérnöki Kar dékánjaként vegyen részt olyan idõkben az egyetem vezetésében, amelyek mindenkit próbára tettek. 1956 októberében első rektorhelyettesként állt az egyetem élén, mert a rektor külföldön volt. Helytállására ma is tiszteletttel emlékeznek az ünnepségeken a Forradalom diák résztvevői.

Következetes bizalma munkatársaiban, diákjaiban tette lehetővé azt, hogy jó szóval, határozottsággal, minden felesleges erődemonstrációtól mentesen, pusztán tekintélyével és racionalitásával érje el azt, amit a Kar érdekei kívántak. E tevékenysége során további barátokat és tisztelőket szerzett magának, ami – egy-egy funkció lezárultával – igazán ritkaságszámba megy.

A diák számára a tananyag mindig követhetetlenül sok. Ugyanakkor az idő véges, a tantárgyak és követelmények folyamatosan változnak. Mindig nehéz megtalálni az egyensúlyt. Terplán professzor úr előadásai során nem leadta az anyagot, hanem felépítette a gépet. Természetesen az idő szorította, két kézzel, messziről is láthatóan, olvashatóan rajzolt olyan ábrákat, amelyeket lefényképezve ki is lehetett nyomtatni. Közben tömör magyarázattal tette érthetővé a látottakat. Arányos, határozott, géprajzilag és ábrázoló geometriai szempontból következtetések voltak, esztétikailag pedig kedvet és irigylést keltettek ezek a rajzok. Előadásaira gondosan készült, mindig ezt tartotta legfontosabb tevékenységének, megtisztelte azzal diákjait, hogy lélekben, testben felkészülten lépett be az előadóba. Talán itt, rajzaiban és kézírásában jelentkezett legmélyebben a humán és reál gondolkodás mély egysége, hisz mindig rendezett gondolatokat adott közre tiszta, világos rajzaival és gondosan szerkesztett írásaival.

Az egyetemi oktató számára a tudományos kutatás az oktatómunka feltétele, ugyanakkor a tudás továbbadása tehetséget, további fegyelmezett munkát követel. Tudományos pályájának első állomása a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben megvédett doktori értekezése volt, a legfontosabb esemény pedig 1995-ben az a nap, amikor a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. Számos fiatal kolléga útját egyengette a Tudományos Minősítő Bizottságban. Nemzetközi ismertségéhez kötődik részvétele az International Federation for the Theory of Machines and Mechanisms alapításában.

Tudományszervező tevékenységét a Gépszerkezettani Akadémiai Bizottságban, a Tudományos Minősítő Bizottságban végzett munkája mutatja, de különösen kiemelkedik az a tevékenység, amelyet több mint másfél évtized alatt a Miskolci Akadémiai Bizottságban – annak indulásakor mint titkár, később mint elnök – folytatott.

Egy gépészmérnöktől a társadalom leginkább a szaktudást várja el. Ha a személyiség kisugárzása nem cask szakmai területen jelenik meg, sokkal nagyobb publicitást kaphat és ez jótékonyan hat vissza az eredeti szakmai környezetre, elismertté téve azt szélesebb körben is. A mérnöki tevékenység a kívülállók számára nem mindig látványos, csak a pályatársak tudják igazán azt, hogy ki miben ért el nagy eredményeket. Ezért van külön értéke annak, hogy Terplán Zénót ,,felfedezte” a társadalom. Miskolcra kerülésekor az itteni MTESZ-ben, majd később a város tanácsaiban több évtizeden át volt hatása a város jövõjére. Ennek eredményeként fogadta díszpolgárául Miskolc, és tüntette ki Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Önkormányzata.

A tudomány művelése mellett példamutató az a tisztelet, amellyel a szakma nagyjait, hajdani professzorait – bencés diákként – középiskolai tanárait tekintette. Pattantyús-Á. Gézáról, Bánki Donátról, Fonó Albertről, Pattantyús-Á. Imréről, Galamb Józsefről külön-külön is megemlékezett.

2002. január 16-án hunyt el. Miskolcon, a Deszka Temetőben helyezték örök nyugalomra Terplán Zénó egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját, a Magyar Mérnökakadémia tagját, a Gépipari Tudományos Egyesület volt országos elnökét, a magdeburgi, miskolci és leobeni egyetemek tiszteletbeli doktorát, a VDI külső tagját, Akadémiai-, Pattantyús-, Pro Comitatu-, Pro Universitate- és Széchenyi-díjas tudóst, Miskolc mj. Város díszpolgárát. Egyetemi hallgatók, hazai és külföldi professzorok, egyetemek, intézmények vezetői, pályatársak és tanítványok sokasága kísérte koporsóját.

A Miskolci Egyetem életében lezárult az a korszak, amely az alapítás első fél évszázadához kapcsolódik, de Terplán Zénó professzor úr emléke nem fog halványulni, hisz tanítványai és pályatársai mindig megőrzik azt.

Prof. Dr. Döbröczöni Ádám
professor emeritus