Versenyben…

Egy új kiadvány tanulságai a miskolci bölcsészkaron

Az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda az idei felvételi eljárásra vonatkozóan számos új kiadványt jelentetett meg. Ezek egyike a Fábri György szerkesztésében közzétett Egyetemek mérlegen. Hallgatói vélemények c. kötet, mely valamennyi felsőoktatási intézmény számára tanulságos mérésekről, adatokról számol be.

Az oktatás valamennyi szereplőjének érdemes a kezébe venni, mert valamilyen szempontból mindenki számára tartalmaz fontos üzeneteket. Az oktatásszervezők figyelmébe a felmerülő igények, problémák felmérése ajánlható, a hallgatók számára a más intézményekkel való összehasonlítás lehetősége, a felvételi előtt állók számára a döntéshez szükséges információk összegyűjtése lehet fontos. Gyorsan tegyük hozzá, hogy a kötet a közvéleménykutatások módszereivel készült, vagyis nem valamiféle objektív állapotot, hanem a hallgatók véleményét gyűjtötte össze több, egymással néha összefüggő, néha csak lazábban kapcsolódó kérdéskörben.

Amellett, hogy valóban ajánlható a kiadvány böngészése, néhány vázlatos pontba sűrítve megpróbáltam miskolci bölcsész-szemmel értékelni a hallgatói véleményeket. A kiadvány egységes felmérési módszereivel jó lehetőséget ad arra, hogy ne csak az azonos intézménytípusba tartozó karok legyenek összevethetők, hanem – kis lapozgatással – megnézhessük, hogy egy-egy szempontot más karok hallgatói hogyan értékeltek. Vagyis ha elemezzük, hogy hogy áll a bölcsészkarok között a ME BTK, érdemes összevetni azzal, hogy hogy áll a ME ÁJK a jogászok, a ME GTK a közgazdászok, illetve az itt összevontan kezelt miskolci műszaki karok (ME MFK, AKK, GÉK) a műszaki karok rangsorában. A felmérésben hét bölcsészkar szerepel (ELTE, DE, KRE, ME, SZTE, PPKE, PTE), vagyis ebben a rangsorban az 1-7. helyek valamelyikét lehet megszerezni.

A kötet első fejezete összefoglalja az új típusú felmérés közzétételének okait, a felmérés módszereit, szakirodalmát stb. Elemzései általánosságukban is tanulságosak. Ha nem is mindenhol egyértelműen, de jól modellezhetőek az érettségizettek pályaválasztási szokásai, értékei, a továbbtanulás motivációi. Az intézményválasztás szempontjainál érdekes, hogy a hallgatók többsége a választható szempontok közül elsöprő többségben (52 %) az intézmény presztízsét jelölte meg első helyen, 16 % az oktatás színvonalát, s alig 12 % a lakóhelyi közelséget. (Ami intézményünket illeti, a valóságban utóbbi szempont nyilván dominánsabb a Miskolcról és környékéről jelentkezők esetében az itt feltüntetettnél.) Hasonló statisztikának lehetünk tanúi a szakterületek közötti megoszlás elemzésénél is, a bölcsészek ugyanezen szempontokat jelölték be intézményválasztáskor, mint az egész minta átlaga. Érdekes adat, hogy az intézményben tanuló diákok 70 %-a első helyen jelölte meg a miskolci bölcsészkart, ezzel a karok rangsorában a 4. helyet értük el, megelőzve a SZTE BTK-t, és a két egyházi intézményt (PPKE, KRE), utóbbiaknál ez az arány csak 56 illetve 42 %. (Az első az ELTE, aztán PTE, DE a sorrend.)

A kötet legnagyobb részét a II., Összehasonlító értékelések c. fejezet teszi ki. Itt először a mintavételi eljárásról olvashatunk, melyből kiderül, hogy a megkérdezett hallgatók számát az intézmények nagyságával arányosan állították össze. A részminták elemszáma karonként általában 100-130 fő között volt. Az Érvényesülési stratégiák és munkaerőpiaci kilátások c. rész nem intézményenként, hanem szakterületenként összesítette a válaszokat. Nagy meglepetést a statisztika nem hozott, hiszen például arra a kérdésre, hogy „a diploma megszerzése után mely szférában akar elhelyezkedni”, a megkérdezett bölcsészeknek csak 37 %-a adta a közalkalmazottként való elhelyezkedésre irányuló választ, és itt a legnagyobb (18 %) a kérdésben elbizonytalanodók aránya. Magas, bár a szakterületek között a legalacsonyabb (73 %) azon bölcsészek aránya, akik biztosak benne, hogy végzetségüknek megfelelő munkakörben tudnak majd elhelyezkedni a közeljövőben. (Az egyébként kitűnően és világosan szerkesztett kiadványnak sajnálatos módon csak a végén olvasható, hogy a hallgatók egy 1–4-ig terjedő skálán hogyan osztályozták a szakterületükön való elhelyezkedés arányát. A ME BTK a bölcsészkarok között a legrosszabb – 2,64 – mutatót kapta, a Miskolci Egyetem műszaki karai saját szakterületükön hasonló helyezést értek el, feltűnő viszont, hogy a miskolci jogászok és közgazdászok is sokkal optimistábbak a végzettségnek megfelelő munkakör betöltésének reményét illetően, mindkét kar saját szakterületén belül 3., magas, 3,00 körüli eredménnyel. A bölcsészkaroknál a Károli hallgatói legoptimistábbak ezen a téren, mutatójuk azonban csak 2,97.)

Az első, immár szakterületek között lebontott kérdéssor arra irányul, hogy „Hányan tartják az adott szakterület legjobb intézményének?” Ebben érthető módon a bölcsészkarok között tarolt az ELTE, a megkérdezett összes bölcsészhallgató több, mint fele tartja a bölcsészképzés legjobb intézményének az országban. A sorban következők (SZTE, DE) 13 % körüli eredményt tudnak csak felmutatni, ebben a rangsorban a ME BTK 6., csak a Károlit előzte meg. Fontos ugyanakkor, hogy ebben nemcsak az intézményünk fiatalabb volta játszik szerepet. Az ELTE vitán felüli presztízse nem párosult az oda vágyakozással, vagyis ennek ellenére az intézményhez ragaszkodnak hallgatóink. (Ld. alább.) A Miskolci Egyetem más karai közül saját rangsorában (a közgazdász karok között) az ME GTK valamivel kisebb százalékos arányt produkált, mint a ME BTK a bölcsészeknél (ezzel ott 7 intézmény közül 5.), a jogászoknál az ME ÁJK 4. (8 kar közül), a ME műszaki karai saját szakterületükön a másodikak (3 intézmény közül). Valamennyi területen a budapesti intézmények taroltak (Corvinus Egyetem, ELTE ÁJK, BME), vagyis az intézmények közötti presztízs szempontjából a budapesti egyetemek nimbusza megingathatatlannak látszik. (Még a bölcsészeknél volt a legalacsonyabb az arány, a Corvinus például a közgazdászoknál, a BME a műszakiaknál 76 %-ot kapott.)

Hasonlóan érdekes adatsort hozott a diploma értékéről vallott felfogás. Az egyetemek presztízs-sorrendjét szinte leképezte ez az adatsor (a ME BTK itt is 6., megelőzve a KRE-t), egyedül a Pázmány hallgatói vallották diplomájukat feltűnően értékesebbnek (pontosabban elismertebbnek), mint ahogy intézményük presztízséről vélekedtek. A felmérés egyes rész-adatai (az intézménybe való bejutás és a tanulmányok nehézségének megítélése, a diploma hazai és nemzetközi elismertségével kapcsolatos felfogás) hasonló képet, sorrendet mutat. A műszakis karok közül a miskolciak 3-ból 3., a jogászok 8-ból 7., a közgazdászok 7-ből 7. helyen végeztek, vagyis a miskolci bölcsészek – a valóságnál bizonyosan pesszimistább – megítélése nem bölcsész sajátosság, hanem általában a Miskolci Egyetemmel kapcsolatos tendenciának mondható.

Hogy ez mennyire relatív, jól mutatja a következő szempont teljesen eltérő értékelése. A hallgatók intézményi menedzselése c. komplex kérdéssorban a miskolci bölcsészkar nemcsak kiváló megítélést kapott, hanem egy fontos, az oktatók segítőkészségét elemző alpontban az intézmények országosan összesített rangsorában is bekerült az első 10-be (itt 7 kar között mindössze 0,02 % az eltérés, vagyis elhanyagolható), ráadásul olyan nagy egyetemeknél is jobb megítélést kapott, mint például a budapesti közgáz. Ha csak a bölcsészek között nézzük, a ME BTK szinte minden részkérdésben erős közepes osztályzatot (3-4. helyezést) kapott (oktatók segítőkészsége, egyéni szakmai érdeklődés kielégítésének lehetőségei, képzés alatti munkalehetőségek biztosítása, végzés utáni elhelyezkedés segítése stb.), egyedül a szakmai önképzési lehetőségek területén értékelték hallgatóink legrosszabbul a lehetőségeiket. A jogászok rangsorában az intézményi menedzselés tekintetében 4. az ME ÁJK (hasonló „erősségeket” mutatva, mint a bölcsészkar), a közgazdászokat és a műszakisokat saját területükön belül utolsóknak tüntették fel.

Tanulságos az intézmények oktatási infrastruktúrával való ellátottsága. Ebben egyes miskolci karok országosan jók, a számítógéppel való ellátottság országos „versenyében” a ME műszaki karok 2., a közgazdászok 6. helyet tudnak felmutatni, ami azt jelzi, hogy Miskolcon valóban komoly beruházások folytak ezen a téren. A bölcsészkarok között Miskolcnak nincs oka szégyenkezésre, a hallgatók 4. helyre rangsorolták, megelőzzük az ELTE BTK-t, az SZTE BTK-t (!) és a KRE BTK-t is. (Őszintén szólva ez elég meglepő eredmény a hétköznapi tapasztalatok ismeretében.) Számítógép-ellátottság tekintetében a 3., a könyvtár színvonalát illetően az 5., a tantermek felszereltségét illetően a 4. helyre rangsoroltattunk, vagyis ismét egyenletesen erős közepesnek minősültünk. A bölcsészkarok közül kiemelkedik Debrecen felszereltségének megítélése, és jól áll a Pázmány is (bár a könyvtár színvonalát csak 6. helyre rangsorolták), a PTE intézményünkhöz hasonló mutatókkal rendelkezik. Az infrastruktúra egésze tekintetében a ME műszaki karai szakterületük 2., a jogászok 3., a közgazdászok 4. helyre rangsoroltattak, vagyis a miskolci karok – köztük a bölcsészek – ismét egyenletesen szerepeltek. (Az összesítésben a számítógéppel való kiemelkedő ellátottsága utóbbiaknak „eltűnt” egyéb szempontok mellett.)

Talán a legkevésbé szubjektív kérdőpont az egyetemi épületek megítélésére irányult. A bölcsészkaroknál nem meglepő módon taroltak a – pár éve reprezentatív beruházásokból felhúzott – PPKE Makovecz Imre tervezte modern épületei, bár a Pázmányt nagyon rossz helyre rangsorolták megközelíthetőség szempontjából. Miskolc ezen a téren 3., az összes többi, épületekkel kapcsolatos kérdőpontban (épületek állapota, külleme, kollégium színvonala, így az összesítésben is) 5. Az épületek a többi miskolci karnál is ugyanolyanok, mint a bölcsészeknek, a műszakisok 2., a jogászok és a közgazdászok 6-6. helyre rangsoroltattak.

Az oktatás egyik legfontosabb összetevője és az intézményválasztás fontos szempontja az egyetemi légkör megítélése. A sok alpontra bontott kérdőpont összesítésében a ME BTK az előkelő 3. helyet kapta, feltűnő, hogy a lista utolsó helyein a nagyobb presztízsű, hallgatói létszámot oktató egyetemek (PTE, ELTE, SZTE !) állnak. Miskolc kiemelkedően jó átlagokat kapott az étkezési és sportolási lehetőségek, valamint a hallgatói önkormányzat működésének mérlegelésekor, 4. (vagyis a középmezőnyt erősítő) helyet szereztünk a kulturális lehetőségek, a hallgatók tájékoztatása tanulmányi ügyekben és az oktató-hallgató viszony témakörökben. Figyelmeztető, és következések levonására sarkalló viszont az intézményi demokrácia tekintetében kapott alacsonyabb átlag (6. hely). Hasonló képet mutatnak a miskolci műszakisok (összességében szakterületük 2. helye), sokkal jobbat a jogászok (ebben az elemzésben szakterületük első helyére kerültek!), valamivel rosszabbat a közgazdászok (ők szakterületük 5. helyére kerültek, utolsónak minősíttettek a hallgatói tájékoztatás, az intézményi demokrácia, a hallgatói önkormányzat tevékenysége és az oktatók-hallgatók viszonya szempontjából is).

Egyszerű, de nagyon beszédes az utolsó kérdés, amely így szólt: Ha most kellene beadnia a felvételi jelentkezési lapját, ismét ezt az intézményt választaná-e? Ebben a rangsorban a ME BTK az ELTE és Debrecen mögött a 3. legpozitívabb értékelést kapta! (További sorrend: SZTE, KRE, PPKE és PTE.) Az intézményhez való ragaszkodás szintén miskolci sajátosságnak tekinthető. A műszakisok első helyre kerültek saját szakterületükön belül, a jogászok és a közgazdászok – hozzánk hasonlóan – harmadikok. Vagyis a Miskolci Egyetem hallgatói általában jól érzékelik intézményünk hiányosságait, nehézségeit, ugyanakkor mind tanulmányi, mind az egyetemi életet meghatározó egyéb szempontokból is megtalálják számításaikat.

A kötet III. részében az egyes témakörökre vonatkozó részletes statisztikai kimutatásokat foglalták össze szakterületenként és azon belül karonként. A bölcsészettudományi karokra, valamint külön a Miskolci Egyetem karaira vonatkozó adatsorokat egy-egy Excel-táblában illetve azt megjelenítő diagramban foglaltam össze, letölthető: egyetemek-merlegen.xls Az értékeléskor a szerkesztők 7 fokozatot állapítottak meg: elégtelen: 0-1,5; elégséges: 1,51-2,0; gyenge közepes: 2,01-2,4; közepes: 2,41-3,1; erős közepes: 2,41-3,1; jó közepes: 3,11-3,4; jó: 3,41-3,6; erős jó: 3,61-4,2; jeles: 4,21-4,5; kiváló: 4,51-5.

Összességében megállapítható, hogy az intézmények megítélése nagyon kiegyensúlyozott. Ha minden adatot összevetünk, a bölcsészkarok egységesen a „jó közepes” kategóriába kerültek (az utolsó, Szeged csak 0,02 %-kal marad le, ideérthető); a Miskolci Egyetem karai közül a „jó” eredményt felmutató műszakisok kivételével ugyanitt találhatók az intézmények. Egyes adatokban jobb, másokban kevésbé jó eredményeket mutathatunk fel, de a lényeg: a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara stabilan a középmezőnyben, „dobogóközelben” található a karok versenyében. Ez valóban megfelel a valóságnak, ha hozzávesszük ugyanis, hogy karunk a legfiatalabbak közé tartozik, képzési kínálata, hallgatói létszáma arányosan kisebb az összehasonlíthatatlanul régebbi múltra visszatekintő karokénál. A 17 szempont közül 10-ben „közepes”, 1-ben „jó közepes”, 2-ben „jó”, 4-ben pedig „erős jó” minősítést kaptunk. (Vagyis nincsenek feltűnően rossz minősítéseink, például „gyenge közepes” – ellentétben más karokkal –, „erős jó”-nál jobb minősítést pedig egyetlen kar egyetlen kérdőpontra sem kapott.)

A tanulságok sokrétűek. (Minősítéskor a kötet szerkesztői minden intézményről levontak egy pozitív és egy negatív következtetést.) A kiadvány 206. oldalán a miskolci bölcsészkar összesítésében olvassuk: „Segítőkész oktatók, kimagaslóan jó sportolási lehetőségek és kulturális élet – mindez nagyon jó légkörű hellyé tette a miskolci bölcsészek számára intézményüket.” Illetve: „A miskolci bölcsészkaron a vélemények alapján a tanulmányok színvonalát s ezzel összefüggésben a diploma elismertségét kell javítani.”

Azt hiszem, mindkét megállapítás megfelel a valóságnak, és mindkettő feladatokat is ró a tanulmányi adminisztrációra, illetve elsősorban az oktatói karra.

A T. Olvasó észrevételeit a bolfazek@uni-miskolc.hu címre várom.

Miskolc, 2005. január 28.

Fazekas Csaba

tanulmányi dékánhelyettes

Miskolci Egyetem BTK