Matekverseny

Budapest, 2007. 03. 09.

Nem tudom hol kezdjem, de a legegyszerűbb talán, ha a legeslegelején. Év elején felhívás érkezett Budapestről, egy német két tanítási nyelvű gimnáziumból. Tanárnőnknek hála, az első között értesültünk róla. A verseny fizika és matematika tantárgyak között hirdetett versenyt, német nyelven. "Hú, de hát az milyen lehet, biztos nehéz"- halottam osztálytársaimtól. A nevezés kötelező volt, az egész osztály számára. A megyei döntő december közepén zajlott le, aminek az eredményét már másnap megkaptuk. Örültem, hiszen a legjobbat írtam az osztályból. Egy pár héttel később kiderült, hogy bejutottam. Mit mondhatnék ... örültem neki, hiszen országos versenyen helyt állni nehéz.

Nekivágtunk a felkészülésnek a döntőre, melyre március kilencedikén került sor. Mint egyedüli Kölcseys diák, megilletődve, bár egy kicsit félve indultam el Kiss Bernadett tanárnővel együtt Budapestre. Semmi izgalom nem volt bennem egészen addig, amíg meg nem érkeztünk az iskolába. A szervezők mindenkit üdítővel, süteménnyel vártak. A program köszöntővel indult, melyet németül hallgathattunk meg, az iskola, és a zsűri elnök tolmácsolásában. Majd egy kb. fél órás előadást hallgattunk meg, mely természetesen matematikai témával foglalkozott. De nem is annyira, hiszen igazából a művészettel keverték együtt. De hogy ezeknek mi közük van egymáshoz? Az aranymetszés szabályai megfigyelhetők az irodalom egyes területein, a festészetben, a szobrászatban; a matematika alapjai a zenében. Érdekes előadás volt, ezt még magyarul hallgattuk végig, de aztán jött a verseny, a 11 óra. Mindenkit a megjelölt terembe küldtek, ahol megkezdtük a feladat lapok kitöltését. Az idő végéhez közeledtével egyre többen kezdetek el izgulni, köztük én is. Úgy éreztem jól sikerült. Miután minden teremben végeztek, ebédelni mentünk. Jóllakottan, immár izgalom mentesen vártuk a következő előadást. Mi más lehetett volna egy matek versenyen téma megint, mint a matek. A térgeometria rejtelmeit egy főiskolán tanító tanárnő próbálta nekünk elmagyarázni, de ez már németül folyt. Játékos kérdésekkel, naranccsal, fogpiszkálóval, befőttes gumival az egész csoport el volt foglalva, mindenki figyelt. Ezután mindenki ismét nagyon izgulni kezdett, hiszen tudtuk, hogy hamarosan vége a napnak, és addig nem mehettünk el, amíg ki nem osztották a díjakat a győzteseknek. Mint kiderült a korcsoportunkban (11. évfolyamban) 11 fő vett részt. Az első hat embert emelték ki, és hátulról kezdték el. Előszörre nem hallottam a nevem, ezért egy kicsit féltem, hiszen le is csúszhattam volna. De aztán én következtem. Kihívtak, ötödik lettem. Ajándékot mindenki kapott, az is, aki nem ért el helyezést. Táskát, keresztrejtvényes füzetet, német oklevele(ke)t, ez utóbbiakat német nyelven. Ezzel a végéhez közeledett az egész verseny, és a nap is. El kellett indulni, hogy még korán haza érhessünk. Az út sokkal rövidebbnek tűnt, mint odafele, és sokkal nyugodtabb is voltam. Büszke, és beletörődött voltam egyben, mert jobb eredményre számítottam, amit hétfőn a feladatok kijavításával még jobban sajnáltam, hiszen nem sok kellett volna, hogy első legyek. De a tapasztalatok, melyeket szereztem jövőre sokkal fontosabbak lesznek, mint most remélhetem. Azért ezek ellenére büszke vagyok rá, hogy ezt elértem, és köszönettel tartozom felkészítő tanáromnak is, Kiss Bernadettnek, hiszen gyakorlás nélkül nem sikerülhetett volna.

A jövő évi versenyt illetően remélem, többen leszünk, hiszen a főnyeremény a csapatok részére egy óriási kupa volt, de ehhez az egész csapat kell, így több ember is. Igyekszem minél többjüket meggyőzni arról, hogy érdemes elindulni a következő tanévben is, hiszen a matek erősítő hatású ötös mellett jó szórakozás is, rengeteg élménnyel gazdagodik az ember.

Tóth Anett
11.L

zurück zum Wettbewerb
zurück zur Hauptseite