"Művészi hangulat – társadalmi hangulatzavar. Depresszió a művészetben és a társadalomban" online előadás
2021. február 18., 16:30
------------------------
Az előadás tartalma:
"Régóta szerettem volna valahogyan a depresszióról, annak társadalmi hatásairól előadást tartani. Néhány héttel ezelőtt pedig a közösségi oldalon jött szembe velem a Mayo Klinikának az a PET CT-s ábrája, ami a depressziós agy és „normál” agy közötti működésbeli különbségeket nagyon plasztikusan jeleníti meg – akkor már tudtam, hogy a Főnix Akadémia mostani évadában (Művészet és társadalom) saját előadásomat mindenképpen ennek a témának szentelem – felvillantva azt a művészetben, mintegy eszközként ahhoz, hogy a társadalmi megjelenéséről beszélhessek.
Hogy miért? Nem azért, hogy elszörnyedjünk azon, hogy az Eurostat egyik felméréséből kiderül: az uniós országok közül nálunk a legmagasabb a felnőtt lakosság körében a magán depressziós tüneteket észlelők aránya, még csak azért sem, hogy azon rágódjunk, hogy a 4. leggyakoribb ok a munkaerőpiacról való kiesésre és tartós munkaképtelenségre a depresszió, sem pedig azért, hogy bemutassam: a depressziós emberek 25%-a kapja meg időben a megfelelő kezelést.
Hanem sokkal inkább azért, hogy (mindezek mellett persze, de leginkább) elhangozhasson az, hogy a depresszió nem döntés kérdése, a depresszió betegség. Megbénít, megfojt, eszköztelenné tesz, a végsőkig letaglóz. Szeretném, ha az előadásom hozzájárulna ahhoz, hogy a depresszióval kapcsolatosan csökkenjenek a sztereotípiák, csökkenjen a megbélyegzés, kevesebbszer hangozzanak el olyan mondatok, hogy „a kis kutya is jódolgában veszett meg” vagy adj neki két-három jól irányzott pofont, majd helyrejön” vagy olyan panelek és tévhitek, hogy a depresszió a jellemgyenge, a problémáit megoldani képtelen alakokat „támadja” meg.
Meg azért is, hogy kevesebb legyen az olyan, - általában jó szándékú, de attól még ártalmas - langyos kis vigasztaló-sablon, hogy „szedd már össze magad”, „mozogj”, „szép az élet, csak akarnod kell, hogy jobb legyen” - mert sajnos nem tud néha jobb lenni, magától semmiképpen sem, mert a depressziós ember agya akár olyan korlátozottan tud funkcionálni, mint ahogyan a PET CT-s kép is mutatja.
Meg azért is, hogy hangsúlyozzuk: a depresszió megoldásához szakember kell, nem elegendő a barátok és a család jelenléte (bármilyen jószándékúak is azok), mert a depressziós ember fárasztó, önmagának leginkább, de a környezetének is nagyon megterhelő.
A depresszió kezelhető és kezelni is kell, a kezeletlen, elbagatellizált, idejében észre nem vett depresszió viszont súlyos egyéni és társadalmi következményekkel jár.
Az előadásban három csodálatos művész alkotásain keresztül is bemutatom a problémát, illetve annak társadalmi megjelenését és hatásait: a depresszió közösségi megjelenési formáit – az anómikus társadalmi helyzetet, a depresszív zónákra vonatkozó elméletet és a kiilleszkedett csoportokkal kapcsolatos megfigyeléseket.
A diákat pedig végig kíséri egy rám nagyon nagy hatással lévő könyv, Vámos Miklós egyik nagyregénye, az "Anya csak egy van", amiből zárásként most idézek itt is:
„Kár, hogy csak MOST kezdek rájönni, hogy alapjában véve jópofa nő lehetett az anyám
KÁR, hogy csak most kezdem IRIGYELNI, amiért annyira BÁTRAN élt, ahogyan én sose mertem
DE JÓ VOLNA ÚJRAKEZDENI
ÚJRAKEZDENI, EGÉSZEN ELÖLRŐL
ÚJRAKEZDENI VERÁVAL, ANYÁVAL, SÁRIVAL, APÁVAL, ZSUZSÁVAL, JULCSIVAL, AZ IKREKKEL
DE JÓ VOLNA, HA NEM EZ LENNE A VÉGE