Új módszerekre, új megoldásokra van szükség a versenyképesebb felsőoktatás érdekében

Egyetemünk volt a házigazdája annak a kétnapos workshopnak, amelyen a PricewaterhouseCoopers Magyarország és a Microsoft Magyarország munkatársai, valamint egyetemi vezetők vitatták meg azokat a lehetőségeket, amelyek az átalakulóban levő magyar felsőoktatás előtt állnak. Mint az a rendezvényen elhangzott, a magyar felsőoktatás kettős kihívás előtt áll: nem csak a kormányzati intézkedések (a felsőoktatási intézmények zömét érintő fenntartóváltás), de a COVID-járvány okozta új helyzet miatt is mélyreható változásokra van szükség az intézményekben.

A fenntartóváltás hatásait korai lenne értékelni – mondták a szakemberek, de a koronavírus hatása egyértelmű, a járvány egy sor negatív hatással volt a felsőoktatási szférára: a diákokra is vonatkozó utazási korlátozások mellett számos a tanulását maga finanszírozó hallgatónak nehezedtek (vagy egyenesen szűntek) meg a megélhetési lehetőségei, de az iskolabezárások információáramlási nehézségeket is okoztak, a személyes kapcsolatok hiánya pedig sok hallgatót lelkileg viselt meg.

A járványnak azonban volt egy pozitív hatása is: felgyorsult a felsőoktatás digitális átállása. Ugyan a hagyományos képzés hirtelen digitálisra cserélését a járvány miatti korlátozások indokolták, és emiatt nem egy organikus fejlődés, hanem sokkal inkább „tűzoltás” eredménye volt, a magyar felsőoktatás összességében sikeresen oldotta meg a kihívást, lassan véget is ér az első teljesen digitális tanév.

Ezzel a felsőoktatás egy csapásra volt kénytelen alkalmazkodni a megváltozott hallgatói szokásokhoz, igényekhez. A hallgatók ugyanis már életkoruknál fogva is sokkal rutinosabban, teljesen természetesen, a hétköznapok elengedhetetlen részeként használnak digitális szolgáltatásokat, és ma már azt várják el az egyetemektől, hogy a járvány alatt kivételesnek számító magas szintű digitális szolgáltatásokkal a járvány után is a rendelkezésükre álljanak a felsőoktatási intézmények.

A megszólalók arra is felhívták a figyelmet: az oktatás modernizálása, digitális átállítása nem eredményezte automatikusan a tananyag korszerűsítését, ennek végrehajtása nagy feladat elé állítja az egyetemeket. De legalább ugyanekkora feladatot jelent az egyetemeknek a munkaerőpiaci változásokhoz történő alkalmazkodás, számos képzés végén ugyanis olyan frissdiplomások kerülnek a munkaerőpiacra, akik nem rendelkeznek a munkaadók által elvárt ismeretekkel, készségekkel. A munkaadók jelentős része ma már ebben az esetben maga oldja meg a frissdiplomások átképzését, ez azonban csak szükségmegoldás, ebből az egyetemek nem profitálnak, a cél az lenne, hogy az egyetemek frissítsék képzéseiket, alakítsák azokat a munkaerőpiaci elvárásokhoz.

A workshopon az is elhangzott, hogy felmérések szerint 2030-ra a mesterséges intelligencia egy sor diplomával rendelkező dolgozó munkáját teszi feleslegessé – például az adatelemzés és -feldolgozás területén. A felsőoktatásnak ezért elsősorban már nem ismereteket kell átadnia a hallgatóknak, hanem sokkal inkább készségekkel, képességeket kellene felruháznia őket.

Azonban a magyar felsőoktatás csak sokkal lassabban képes alkalmazkodni, mint az szükséges lenne. Úgy kanyarodik, mint egy hatalmas teherhajó, noha úgy kellene fordulnia, ahogy egy motorcsónak. Egy a munkaerőpiac által igényelt fontos új képzés vagy szakirány bevezetése hazánkban 3 évbe telik, míg Nyugat-Európában, de még Lengyelországban, Szlovákiában és Horvátországban is sokkal rugalmasabb a rendszer. Az egyetemek helyzetét tovább rontja, hogy a kétes minőégű OKJ-s és az open online képzések, de még a sok egyetemen is folyó felnőttképzés is sokkal gyorsabban tud alkalmazkodni a változó igényekhez, potenciális hallgatókat vonva el az egyetemektől. Ugyanakkor a workshop résztvevőit megnyugtatta, hogy az oktatási kormányzat a képzések akkreditációjában az egyetemek részére pozitív változásokat tervez.

A szakemberek szerint a felsőoktatás központi finanszírozásának várható csökkenése előbb-utóbb rákényszeríti a felsőoktatási intézményeket arra, hogy átgondolják, miért van szükség egy globális felsőoktatási piacon az intézményükre. Fel kell tenniük az intézményeknek a kérdést, hogy mi az, ami csak náluk van, mi az, amiben az intézmény erős. A csökkenő támogatások miatt az egyetemek csak úgy maradhatnak talpon, ha átalakulnak, racionalizálják a működésüket és a képzéseiket. Az egyetemeknek újra fel kell találniuk magukat.

Nem az a kérdés, hogy az egyetemek általános tudást adjanak-e, vagy konkrét szakmák gyakorlására készítsék-e fel a hallgatóikat, hiszen ez két különféle dolog, és mindkettőre szükség van. Viszont fontos, hogy XXI. századi kompetenciákat, skilleket kell fejleszteni, és nem elavultakat. Az oktatásnak interdiszciplinárisnak kell lennie, és döntő fontosságú, hogy az oktatási intézmények a kutatási eredményeiket folyamatosan beépítsék az oktatási anyagaikba.

Viszont gondot jelent, hogy az intézmények nem úgy tanítanak, ahogy azt a mai hallgatók igénylik. A mai fiatalok már eleve a digitális világból jönnek, igénylik a digitális megoldásokat. Az egyetemeknek tehát a COVID-járvány által kikényszerített hirtelen digitalizációban nem szabad félúton megállniuk, végig kell vinniük a teljes digitális átállást.