Teljesen újra kell gondolni a termőföld művelését

Ezt próbálja meg egyre többekkel megértetni Dr. Dobos Endre, a Miskolci Egyetem tanszékvezetője, a Földrajz - Geoinformatikai Intézet docense. Amerre jár igyekszik figyelmeztetni mindenkit: a termőtalaj érdekében új módszerekre van szükség. Munkája elismeréseként március 15-én a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta meg. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

Az indoklás részben a talajadattani fejlesztést emelti ki munkásságodból. Mit jelent ez? Miért fontos?

Ez komplikált kérdés. Azt érdemes tudni, hogy Magyarország Európa egyik legnagyobb talajadattani hatalma. A múlt század harmincas éveiben kezdődött a termőterületek feltérképezése, ami az ötvenes évekig tartott. Már akkor elkészült egy 1:25.000 méretarányú térkép.

Hogyan képzeljük ezt el?

Egy másfél méter mély szelvényt ásunk különböző helyeken és azt vizsgáljuk meg alaposan. Az így beszerzett mintákat laborokba küldjük. A harmadik emeleti folyosón is látni ilyen szelvényt az irodám mellett. Ez azért nagyon fontos, mert ez alapján lehet precíziós mezőgazdaságot folytatni, ami több annál, minthogy csúcsszuper eszközöket, gépeket használunk. A 80-as évekre idehaza elkészült a 1:10.000 méretarányú térképsorozat is. Csak összehasonlításul: 1998-ban dolgoztam egy európai projekten, Olaszországban, ahol ugyanez az arány 1:1.000.000 és több más ország is – például Olaszország vagy Franciaország – most az 1:250.000 aránynál jár az országos lefedettségben.

Ezek szerint eleink ebben előrelátóak voltak.

Így van. Nagyon is. Azért fontos ez ma, mert akkor tudunk jó mezőgazdasági művelést végezni, ha igazodunk a talaj adottságaihoz. És ez nemcsak a modern technológiát jelenti. Nem elég, ha műholdas navigációval ellátott traktorok mennek a táblában. Komplex vizsgálatot folytatunk, majd térinformatikai modellek segítségével készítjük el a térképeket.

Másfél méter elég? Mennyi időt ölel fel?

Nagyjából tízezer évet. A talaj bonyolult rendszer. Nem mindegy az összetétele, a vízáteresztő képessége, a benne található biológiai anyagok aránya, sok-sok összetevő dönti el, mennyire és mire jó.

Mennyire romlik a talaj itthon és mit lehet tenni?

Kis túlzással már nincs hova romlania. Az intenzív mezőgazdasági terhelés miatt művelt réteg szerkezete tönkrement. A talaj egy egyensúlyi rendszer. Egy szemcse önmagában kevés, talajmorzsákká kell alakulnia, amelyekben vannak pórusok, amik a levegőt és vizet eresztik át, és/vagy szívják magukba. Ezzel szemben az agyonművelt talaj nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Az egészséges talaj fizikailag háromfázisú: (valójában négy, az első a biológiai, de azt most nem részletezem) szilárd rész, ami szerves és szervetlen anyagokból áll, levegő- és víztartalom. Ha csak levegő van, az szárazságot jelent, ha túl sok a víz, kezelhetetlen, tehát az is baj. A lényeg: egyszerre kell jelen lennie a gravitációs és kapilláris térnek, vagyis át is kell eresztenie, de fel is kell szívnia a nedvesség egy részét. Na ezt tettük tönkre a nagy gépekkel, a rengeteg műveléssel.

Ez nem hangzik túl jól. Helyre lehet tenni?

Csak hosszútávú gondolkodással és cselekvéssel. Az Egyesült Államokban a harmincas években volt az ú.n. Dust Bowl jelenség. Az intenzív mezőgazdasági művelés párosult egy hét évig tartó száraz időszakkal. Hatalmas porviharok keletkeztek, de olyanok, amik elől szó szerint menekülniük kellett az embereknek. Már akkor voltak politikusok, akik értették, mi a baj. Talajvédelmi törvényt kezdeményeztek. A többség azonban leszavazta egészen 1935-ig, amikor az egyik képviselő addig beszélt a jogszabály fontosságáról, amíg Washingtont is elérte porvihar és betört a törvényhozás épületébe. A politika akkor szembesült a problémával. Érdekes módon azonnal meg is szavazták a törvényt.

Ma és itt, mit lehet tenni?

Olyan rendszert kell kidolgozni, ami segít. Amerikában a területek mintegy 10 százalékán kis túlzással nem mennek a földre, úgy vetnek, hogy előtte nem készítik elő a talajt. És a növény kikel.

Jól értem, hogy kevesebb földművelés kell?

Így van. Napjainkban mire a vetőmag a talajba kerül, addig ötször-hatszor is megdolgozzák a földet. Szántják hosszába-keresztbe, boronálják, preventív növényvédelmet alkalmaznak, és ezt mind-mind sok tonnás, hatalmas gépekkel. Azok pedig porítják a talajt, tönkre teszik annak szerkezetét. Szerencsére egyre több helyre hívnak előadásokat tartani, ahol igyekszem elmondani, ez így nem mehet tovább.

És hallgatnak rád?

Alakul. Egyre többen, de nem könnyű műfaj ez. Nagyon sok gazda az egyszerűbb utat választja, mert megteheti, sőt a jelenlegi támogatási rendszer is nekik kedvez. Gép- és üzemanyagtámogatás, földalapú támogatás, növényvédelmi segítség, ezek mind-mind szembemennek azzal, amire a jövőben szükség lenne.

Azt nehezen értem meg, hogy az általad képviselt gondolat miért nem népszerű? Hiszen azt mondod, ne menjen annyiszor gép a talajra. Ez pedig kevesebb költséget jelentene. Nem az lenne a logikus, hogy ezzel jobban jár a gazda?

Rövid távon jobban járhat az előbb elmondottak miatt. Ráadásul amit én is képviselek, az komplikáltabb, hozzáértőbb, a jelenleginél is precízebb művelést jelent. Amit megszoktak a gazdák, azt nehezebb feladni. Lassan, apránként. A mezőgazdaság átállása is ilyen. Sok-sok egyeztetés, tudástranszfer, gyakorlati ismeret átadására van szükség. De ami ennél is fontosabb: a támogatási rendszert is korrigálni kell. Annak és azért kellene pénzt adni, aki tudatosan művel, odafigyel a talaj egészséges szerkezetére, még ha ez adott esetben kevesebb terméssel is jár, ám hosszútávon egészségesebbé teszi a földet. Ez nem könnyű, de azért vannak a szakemberek, hogy ebben segítsenek. Azért optimista is vagyok: úgy látom egyre több hazai és európai politikus is megérti, változtatni kell. És ez a lényeg. Ezért és ezen dolgozom én is.