Csak az elején furcsa, hogy „Parancs! Értettem!”

„Kérek engedélyt kérdezni!” Hivatalosan csak így szólíthattam volna meg honvédként Csetneky Attilánét, a Magyar Honvédség 4. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda hadnagyát az interjú elején. Tekintve, hogy nem vagyok katona, lényegesen könnyedebb hangnemre váltottunk. A lényeg: hölgyeim olvassák el az interjút, és még az is lehet kedvet kapnak a katonasághoz!

Gyerekkorodban nem hiszem, hogy arról álmodoztál katona leszel. Vagy tévedek?

Nem, nem. Még fiatal felnőttkoromban sem jutott eszembe. Annál inkább mert csendes, empatikus kislány voltam, ezért nem is volt kérdés a tanáraim számára, hogy az egészségügyi pálya állna hozzám legközelebb. Én megfogadtam a tanácsot és a mai Egészségtudományi Karon, akkor még főiskolai képzést végezve tizenkét évig ezen a pályán is dolgoztam, mint védőnő. Idővel úgy éreztem nem elég kihívás. Valamint ekkor érkezett el az idő az én életemben, hogy a honvédelem ügyéért tenni akarok. A férjem katona, így kaptam némi ösztönzést otthon is.

Felpróbáltad az egyenruháját?

Persze, hiszen kíváncsi voltam hogyan állna rajtam. Harmadik gyerekem születése után önkéntes területvédelmi tartalékos szolgálatot választottam. Még gyesen voltam, ráadásul ez egy érdekes határterület a civil élet és a katonaság között. Évi maximum 20 nap szolgálatot jelentett, amire úgy gondoltam, ennyi kell is. És ekkor vettem föl először hivatalosan is a katonai öltözéket. A tartalékos katonai szolgálat alatt megtapasztaltam milyen érzés egyenruhában szolgálatot teljesíteni. Olyannyira megtaláltam helyem a Honvédség kötelékében, hogy szerződéses katonai szolgálatra váltottam. Ez már egy lényegesen komolyabb formája a katonai szolgálatnak. Ezúton szeretném megköszönni mindazok munkáját akik eddig segítettek az utamon, valamint azt hogy az elöljáróim figyelemmel kísérték munkámat és támogatták előremenetelemet.

Tapasztalataim szerint a hölgyek egy részének – és mindjárt abbahagyom ezt a „divat” dolgot – kifejezetten bejön, ha valaki egyenruhát hord, legyen szó rendőrről, tűzoltóról vagy bármilyen rendvédelmi szervről. Így voltál vele te is?

Nagy általánosságban megfigyelhető ilyen “divat”. De be kell valljam, az én esetemben ez nem volt szempont.

Egy kérdést megért. Volt egy film Demi Moore főszereplésével, a G.I. Jane. 1997-et írunk és sztori lényege: egy fiatal hölgy, aki katona akar lenni bebizonyítja, igenis van helye a férfiak között. Játsszuk azt, hogy érettségi előtt álló lány vagyok. Ehhez kell ám képzelőerő! Hogyan győznél meg, érdemes a katonasághoz jönnöm?

Nem esnék túlzásba, inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy ha kiszámítható életpályát szeretnél, akkor itt a helyed. Karriert építhetsz, folyamatosan képezheted magad, és nem utolsó szempontként, sőt! tisztességesen megélhetsz. A mai világban és különösen ebben a térségben, ez bizony nem kevés előny. Az érettségivel rendelkező érdeklődőket elsősorban a képzések felé terelném. A Magyar Honvédség altiszti, tiszti képzési rendszere sajátságos. Mind az Acélkocka Altiszt képzésben résztvevők, mind pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Honvédtisztképző Karán hallgatók illetményért, azaz havi fizetésért tanulhatnak. Azon érdeklődőknek, akik valamely más egyetem más karán vesznek részt képzésben az önkéntes tartalékos szolgálat kézenfekvő lehetőség. Hiszen azon túl, hogy tanulmányaik folytatása mellett megismerkednek a honvédelemmel, tanulmányi időszakkal nem ütköző időpontban, jellemzően nyáron teljesítenek szolgálatot, amiért természetesen fizetést kapnak, amiből akár tanulmányaikat, lakhatásukat, napi életüket finanszírozni tudják.

Amikor karriert emlegetsz, az csak rendfokozatot jelent?

Részben igen, de nem ez a lényeges. Nagyon sokféle beosztás van, ahol lehet fejlődni. Szinte nincs olyan végzettségű ember, aki ne találna itt lehetőséget. Mondok egy példát: pszichológus nálunk is van. Mennyire izgalmasabb egy ilyen szakembernek harctéri tapasztalattal bíró katonákkal foglalkoznia, semmint unatkozó tinédzserek lelkivilágával. Félreértés ne essék, az is fontos dolog, de könnyen lehet, hogy szakmai szempontból nem olyan kihívás.

Azzal ugye nem tévedek, hogy az egészségügyi alakulatnál vannak a legtöbben a hölgyek közül?

Igaz, hogy ott is vannak szép számmal, de az adminisztratív feladatok ellátásával, személyügyi feladatokkal vagy logisztikával foglalkozó bajtársnők is sokan vannak.

Mindez jól hangzik, de mi van a fegyveres szolgálattal? Anélkül gondolom nem megy.

Ez egy így van. Alapkiképzésen mindenkinek részt kell vennie, függetlenül attól, mivel foglalkozik majd a seregben. Öt plusz egy hétig tart, ezen felül minden évben van éleslövészet gyakorlat is. Miután sok hölgy van a katonaságnál, nem kellene félned tőle. Sokszor a hölgyek kitartása - olyan területen főleg, amely számukra tele van sztereotípiával - felülmúlja férfi társainkét. Szóval invitállak! És még valami. sokan tartanak attól, hogy milyen nehézségek várnak rájuk a beilleszkedés miatt. Alapvetően azért mégis csak férfiak alkotják a sereget. Nekik azt mondom: itt nem az számít, hogy férfi vagy, vagy nő. A lényeg, hogy a rád bízott feladatod elvégezted-e és ha igen, azt hogyan.

Szinte már érzem is, hogy jelentkezem. De mi a helyzet a szabályokkal? Nem riasztóak?

Ez csak addig tart, amíg nem kapsz valós képet róla. A régi katona sztorik jól hangoznak, de a múlt részei. Kétségtelen vannak előírások, amiket be kell tartani. Az csak elején furcsa, hogy ha kapok egy feladatot, azt kell mondjam: parancs, értettem. „Erőt egészséget!” köszönünk egymásnak, van alá- és fölérendeltség. De az van egy cégnél vagy egy iskolában is. Mindenkinek van főnöke. és még valami: tiszteletet adunk egymásnak, ez oda-vissza is igaz. Ugye, hogy máris vonzó a katonai pálya?

Bővebb információ és jelentkezés a Miskolci Hadkiegészítő és Toborzó Irodába az Egyetemi Ügyfélszolgálati Irodában vagy a Sátoraljaújhelyi Ügyfélszolgálati Irodában.