Egyetemünk 1956-os forradalmáraira emlékeztünk

Egyetemünk miskolci megtelepedése óta különleges szerepet tölt be a város és a régió életében. Szellemi közösségként tevékeny résztvevője azoknak a sorsfordító történelmi pillanatoknak is, mint az 1956-os forradalom és szabadságharc. Az évfordulón egyetemista hőseire emlékeztünk.

Szalay Lajos Hungary 1956 című alkotásának megkoszorúzásával kezdődtek a forradalom és szabadságharcban tevékeny szerepet vállaló miskolci egyetemisták előtt tisztelgő megemlékezések az egykori főépületben. Folytatásaként a mai főépület bejáratánál felállított installáció, és a korabeli fotókból összeállított kiállítás megnyitásaként Dr. Szűcs Péter rektorhelyettes idézte fel a 66 évvel ezelőtti hősi eseményeket.

Mint mondta: 1956 októberében a miskolci egyetemi fiatalság merész kiállásával országos jelentőségű szerepet vállalt a kommunista diktatúra alapjainak megrendítésében. A Rákosi-diktatúra felszámolásának „alapját az egész magyar népet érdeklő kérdések megoldásában” látták, ezt fogalmazta meg az akkori Nehézipari Műszaki Egyetem Diákparlamentje 11 pontból álló követeléseinek bevezetőjében, amelyet a diósgyőri munkástanács követeléseivel együtt juttattak el Nagy Imre miniszterelnökhöz. Nem a diákság elszántságán múlt, hogy a szocialista-kommunista államhatalmi rendet végül csak három évtizeddel később, az 1989-es rendszerváltozással sikerült felszámolni, véráldozat nélkül.

„A véráldozatot a miskolci egyetemisták már 56-ban meghozták” – fogalmazott Dr. Szűcs Péter. Emlékeztetett: a forradalmat leverő szovjet invázió idején Miskolcon csak az Egyetemvárosban alakult ki jelentősebb fegyveres harc. Az ide vezényelt harckocsik lövedékei két diák életét oltották ki 1956. november 4-ének hajnalán. Halálos lövés érte Kis Gábor elsőéves gépész és Kölber Gábor elsőéves bányamérnök hallgatót.

A Kádár-rendszer „felejtéspolitikája” a társadalomra ruházta át annak a felelősségét, mit őriz meg 1956-ból, miközben az állampárt saját érdekei szerint hallgatta el, vagy hamisította meg a tényeket. Ha Mikó János egykori egyetemista csillárba rejtett negatívjai, Kerékgyártó László és Udvardi Géza titkon őrzött felvételei nem kerültek volna elő a rendszerváltozás után, ma nem lennének fényképeink az 1956. október 25-i miskolci tüntetésről, az Egyetemvárosban tartott nagygyűlésről, vagy a szovjet harckocsik egyetemvárosi bevonulásáról.

„Felelősségünk, hogy 56-ra a maga sokszínűségében emlékezzünk” – hangsúlyozta a rektorhelyettes, aki szerint a hősök emlékezete és tisztelte akkor maradhat élő, ha tetteik mögött meglátjuk azt a személyes történetüket, amely a remény forradalmi harcosává tette őket.

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Diákparlementjének követelései

1956. október 24.

„Mi, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói, teljes mértékben egyetértünk és támogatjuk a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak jogos követelését, de ezek reális megvalósulásának alapját az egész magyar népet érdeklő kérdések megoldásában látjuk.

Ezért követeljük:

1. Önálló szocialista kül- és belpolitikát folytató független új magyar kormányt.

2. Az új, független Magyarország lépjen ki a Varsói Szerződésből, ne vegyen részt semmiféle katonai tömbben.

3. A békeszerződések értelmében 1957. január 1-ig a szovjet csapatok vonuljanak ki Magyarország területéről.

4. Egyenrangú kereskedelmi kapcsolatokat a keleti és nyugati államokkal.

5. Az egész mezőgazdasági politika felülvizsgálását, az adó, valamint a begyűjtési rendszer új, reális alapokra való helyezését.

6. A sztálinizmus és rákosizmus felszámolásának tisztázását, a per nyilvánosságra hozatalát.

7. Alkotmányunk betartását.

8. Az országunkban levő összes természeti kincsek (urán, bauxit) feltáró és feldolgozó ipara kerüljön magyar kézbe minden ellenszolgáltatás nélkül.

9. Március 15-ének nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá, október 6-át pedig nemzeti gyászünneppé nyilvánítsák (sic!).

10. Az új kormány kezdjen tárgyalásokat a dunai államokkal egy konföderáció érdekében.

11. Az új magyar kormány kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval a hadi és politikai foglyok azonnali hazaszállítása érdekében.

Határozottan elkülönítjük magunkat a néptől idegen, ellenséges elemektől. Nem fogjuk tűrni, hogy harcos állásfoglalásunkat saját restaurációs, provokációs céljaikra használják fel.

Szocializmust akarunk, de önálló nemzeti államban.

Nem tűrhetjük a jelenlegi kormány halogató politikáját. Felszólítjuk a kormányt, hogy fenti követeléseinkre válaszoljon az egész nemzet nyilvánossága előtt.

Felszólítjuk az egész dolgozó magyar népet, csatlakozzanak felhívásunkhoz.

Még ne tartsatok gyűlést

Egységben az erő!”

Gépirat. Miskolci Egyetem Levéltára, Diákparlamenti gyűjtemény.