Selmeci diákhagyományok: tíz éve az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség jegyzékében

A Miskolci Egyetemen és társintézményében, a Soproni Egyetemen máig őrzött és gyakorolt selmeci diákhagyományok tíz évvel ezelőtt, 2014-ben kerültek föl az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség magyarországi jegyzékére. A magyar kultúra napján felelevenítjük az élő tradíció leglényegesebb elemei.

A világon elsőként oktattak felsőfokú bányászati-kohászati ismereteket az 1735-ben Selmecbányán alapított bányászati-kohászati tanintézetben. Az iskolát Mária Terézia emelte 1762-ben akadémiai rangra.

A felsőfokú képzést adó intézményben számos diákszokás alakult ki és hagyományozódott át generációról generációra, amik évszázadok alatt sem koptak ki a diákéletből köszönhetően az utódintézmények, a Miskolci Egyetemnek és a Soproni Egyetemnek köszönhetően.

A diákhagyományról dióhéjban

A selmeci hagyományok szerint az elsőéves hallgatók a Pogányok, akik oktatás és vizsga után viselhetik a Balek nevet. Az „alapszigorlatok" letételével lesz a hallgató Firma, a végzés után pedig Veterán.

A hagyományok fénypontjai a szakestélyek, amelyeknek kötött házirendjük van. Szakestélyen „keresztelik” a Balekokat, avatják a Firmákat, a végzősök, azaz a Valétálók szalagját és gyűrűjét, valamint a hagyományos korsókat. Az eseményen Nótabírók éneklik elő a selmeci diákdalokat.

Sokan nem tudják, de a középiskolai ballagásokon énekelt dalok közül több is Selmecbányáról származik, mint például a „Ballag már a vén diák…”

Látványos és ünnepélyes esemény, amikor a selmeci hagyományokat ápolva a Miskolci Egyetem végzős hallgatói a miskolci városházától induló szalamanderrel, esti fáklyás felvonulással búcsúznak a várostól.

A selmeci diákhagyományokról bővebben (Wikipédia) >>